Nem tudom mennyire közismert Han van Meegeren története, de azért röviden elmondom. Közepes-gyenge holland festő úgy gondolta nem becsülik meg, ezért elkezdett hamisítani, például Vermeereket is remekül tudott. Egyet Göring meg is vett, a holland hatóságokat pedig roppantul érdekelte a világháború után, hogy ki adogatta el a náciknak a nemzeti büszkeségeket. Meg is vádolták van Meegerent, aki a bíróságon kifakadt, hogy ő nem kollaboráns, csak hamisító, de senki nem hitte el neki.
Ezért a bíróság előtt kellett festenie egy hamisítványt.
A hitetlenkedő bíróság így csökkentette a büntetését 1 év letöltendőre, de még bevonulás előtt elvitte egy szívroham az öreget.
Valószínűleg még lóg pár van Meegeren hamisítvány mindenfelé.
Nem lóg, mert az eset után olyan részletes átvilágításába kezdtek a holland “nemzeti örökségnek”, hogy azóta sem fejezték be, de nagyon izmos módszereket dolgoztak ki, amiben még az ecsetvonások irányát is regisztrálták. A pasi meg egyébként nagyon szar hamisítványokat készített, csak azt használta ki, hogy Vermeerrel kapcsolatban volt egy művészettörténeti elmélet, ami valahogy Itáliához kapcsolata, de nem volt képi bizonyítéka, ezért keresték a hiányzó láncszemet. A pasi leköltözött Dél-Franciaországba, valami híres művészettörténésszel egy faluba, egy villába, és elkészítette a hiányzó láncszemet, amit aztán megmutatott neki. Tehát nem a képpel meg a technikával etette meg, hanem azzal, hogy ha a kép hiteles, akkor ő lehet az, aki a régen várt igazolását az elméletnek publikálhatja. Valójában kurva rossz képeket festett. Olyanok mint egy harmincas évekbeli magyar oltárkép.
(via petvrban)
