A közszolgálati zsákmányrendszer kiépülésével, az elmúlt két évtizedben kialakult az a gyakorlat, hogy a mindenkori kormányok a legfontosabb kormányzati szakmai vezetői beosztásokban is jelentős személycseréket hajtanak végre.
Egyes szervek esetében azonban – a fékek és ellensúlyok rendszerében betöltött jelentős szerepük, egyes egyéni alapjogok védelme és garantálása, valamint a gazdasági élet tisztasága érdekében – a szabályozás arra törekedett, hogy azok a kormánytól minél függetlenebbül működhessenek.
Ennek részeként, vezetőik elmozdítását is korlátozták a jogszabályok.
Mi most megnéztük, hogy a II. Orbán-kormány idején ki ment és ki maradt!
(via Ki ment, ki maradt? – a II. Orbán-kormány és a független intézmények - ténytár.blog)
ez megint egy olyan politológiai okoskodás, amit semmi nem támaszt alá.
1, a dumádból következően ezek a hivatalok nem függetlenek. A független az én vagyok meg a Misike.
2, remélem most már megdöglik végre az összes ilyen vérszopó idióta, akik szerint egy rendszer úgy működik, hogy vannak a “fékek és ellensúlyok”, és akkor azok “egyensúlyban tartják”.
Nézd, mindenkinek a független intézménye olyan, amilyenre csinálja. Ha lebontod a függetlenséget garantáló
alkotmányos(alap)törvényes garanciákat és nem a hivatalnak meg az állampolgároknak, hanem a Pártnak lojális embereket ültetsz az vezetői tisztségekbe, akkor ez pont olyan is lesz.Talán politológusi okoskodásnak tűnik ez a kis esettanulmány, de valójában pont ezek a történetek azok, amelyek meghatározzák a demokráciánk minőségét. Ezáltal pedig sok esetben a te mindennapjaidat is.
Azt próbálod meg állítani, hogy “eddig független volt, és most már nem”. Azt igazolod, hogy most már nem független. Azt viszont nem, hogy eddig az volt. A mindennapok minőségét a kibírhatatlan polarizált eszmerendszer teszi tönkre
