- lazán megírt forgatókönyv, dialógusok; amatőr színészek - neorealista hagyomány, de! kettős: egy társadalmi helyzet példái, mégis egyének
- stílusában, szerkezetében is neorealista: a főhős vándorol helyről helyre, és ő követi; különböző emberekkel találkozik
- empátia fölkeltése: pl.: a zene:…
nem jó ez, ha tényleg így van a jegyzet. Tele van reflektálatlan fogalommal.
azt nem értem, miért érzékeled úgy, hogy reflektálni kellene ezekre a fogalmakra. szerintem teljesen jó. értem, hogy mit akar mondani, és értem a fogalmait is. lehet, hogy azért, mert ez egy részlet. egy két féléves előadásból kb negyed oldal.
ha érted a fogalmakat az baj. Mivel az azt jelenti, hogy nem szakadtál el attól a rendszertől, amitől akartál.
“=keresztényi szellem: P.-t meghatározta baloldalisága mellett (keresztényszocialista irányzat Olo.-ban meghatározó volt)”
Nagyjából nincs élő ember, aki ezt érti
kiveti a társadalom. A társadalom? Miért, annak van cselekvése? Miért az van? Azzal lehet érintkezni?
az emberi személy teljes megnyílása és befogadása: ennél alapvetőbb érintkezés nincsen
hát ha nincsen, akkor nincsen.
ezen a szinten kell elkezdeni…nem kulturális, nem politikai, nem intellektuális (mert ezek magasabb szinten vannak)
ezt ezzel a szintdumával engem ki lehet üldözni a világból
társadalmi megszokástól.
Ez mi? Most akkor ki szokja meg? A társadalom? Miért, az egy valaki?
Az elmúlt mondjuk 300 év hibája az, hogy mindenféle labormodelleket gyártott dolgokra, és úgy akart teljességre törekedni, hogy ezeket összegyúrta. Egy idő után ezek a modellek kezdték el vezetni a logikát, és elfordították a recepciótól. Így lettek a dolgoknak szintjei, meg lettek megszemélyesítve nem személy dolgok, mint “társadalom”, “Magyarország”, “közfelfogás”, “nyilvánosság” stb. És ahogy ezek a fogalmak önálló életre keltek úgy “elkezdték számon kérni az egyedeken”, a kötött tartalomhoz fűződő viszonyukat. A diskurzusok hatalmi harcokká váltak, amiknek az lett a tétje, hogy ki tudja maga számára birtokolni a fogalmat, mert onnantól kezdve a saját személy mivoltánál “magasabb” elv nevében már kényszeríthetett másokat, ráadásul a fogalom tartalmával variálva azokat hozhatta kellemetlen helyzetbe, akiket éppen akart. A cselekvések nagy része is ebből vezetődik le aztán. Ez aztán súlyos hatással volt egy csomó olyan dologra, ami kogníció. (tényleges élménye vagy történése a személyeknek, vagy nem tudom hogy mondjam). Például a felelősségérzet mint megélt dolog, meg mindenféle ilyen érzelmi dolog artikulálhatatlanná vált. És az identitásod is egyre inkább a diskurzusban betöltött pozícióddal lett azonos. A definiált tulajdonságok rendszere is átalakult és azonosult az effajta diskurzív harchoz szükséges képességekkel. ( jelenleg pl “jó kapcsolatteremtő”, “határozott”, “együttműködő”) És szerintem a legsúlyosabb, hogy az az alapvető logikai rendszer is megroppant, ami egy cselekvés kapcsán a körülményekből indul ki. Mégpedig azért, mert ebben a “diskuniverzumban” intenzív az ellenségcsinálás, az ellenséget pedig kikapcsolják a figyelembe veendők közül.Tehát minden olyan beszédmód, ami a ténylegesen létező személyen kívüli egyéb nézőpontból történik, az első körben egy nagy átverés, mert senkinek nincs a magáén kívüli nézőpontja ezért teljesen ki kell iktatni egészen addig, amíg egyikünk az emberek közül rá nem jön, hogy milyen mederben lehetne ezeket rendesen terelgetni. (mivel erre a fikciós rendszerre mégis szükség van a közvetítés miatt) Amíg ez nincs meg, addig fennáll a lehetősége annak, hogy az ellentétpár, a rétegződés elmélete, a hasonlat (sematizálás), a megszemélyesítés stb elvigye a mondandót a saját logikája szerint. Nem szabad így beszélni. Max akkor, ha előzőleg világosan leszögezed a terminusod korlátait. De még akkor sem szerencsés, mert nehéz elkerülni, hogy előjöjjenek a nem kívánt tartalmak.
igen, de ahhoz, hogy te ma így lássad, mégiscsak kellettek változások, amik épp a megjelölt időszakban mentek végbe
mindent fenntartva, amit mondtál, hiszen egy részét magam is tudom, én viszont attól vagyok kiborulva, hogy manapság meg holisztikusan nem szabad látni, mert vannak holisztikus történések, persze ezeket is egyénien rakhatjuk össze, de szerintem lehet és kell is keresni, és épp ez volt az egyik, ami nagyon tetszett az órán, hogy végre valaki merészel, és nem azt mondja, hogy hát így meg úgy, meg lehet, meg esetleg, meg úgy is látható. Ugyanis az egyik uralmat a kezében tartó diszkurzus épp az, hogy a diszkurzus uralmat akar a kezébe..
többek között elképzelhető, hogy ezért is szimpatikus nekem az olyan ember, aki határozottan foglal állást, finomítások nélkül :) szeretem az ilyesmit
mert tudod vannak emberek, akikről feltételezem, vagy inkább érzékelem, hogy úgy mondják a mondandójukat határozottan, hogy jó sok minden van mögötte, főként rálátás, és vannak akikről nem.. és attól borulok ki
Végbementek? Nem hiszem hogy bármik végbe mentek volna a hatvanas évek végén meg a hetvenes évek végére sem. Én annyit mondtam, hogy mivel jelenleg nem nagyon látom, hogy a generális mondandók megfelelően elmondhatók, ezért inkább hagyni kéne a témát egy ideig. Szerintem most kb ott tartunk, hogy egyszerűen állításokat kéne mondani, amik nagyjából elfogadhatók, és amivel levakarjuk magunkról mint személyekről a faszságokat. De különben mondom, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert te a tanulmányaidról meg az egyetemi izékről beszélsz, én meg arról, hogy hogyan keveredhetünk konfliktusa embertársainkkal. Az egyikben a nyelvhasználat sokkal lazább és megengedőbb, mint a másikban, ami direkt az egymás közötti különbségek élezéséről szól. Ennek ellenére egyébként számomra teljesen értelmetlen az, amikor valaki a társadalom szót automatikusan egy mondat alanyaként használja, vagyis ilyen helyzetben még egyetemen is ideges leszek.
“Ugyanis az egyik uralmat a kezében tartó diszkurzus épp az, hogy a diszkurzus uralmat akar a kezébe” Pontosan ilyenektől leszek ideges. Én ezt a mondatot alig értettem. Mégpedig azért, mert az én agyamban a diskurzus egy rágólufi, amit többen fújnak. Tehát sehogy sem értettem, hogy egy anyaggal telítődő keret hogyan tudja az akarást funkcionálni. Ezt az akarás dolgok vissza kéne tudni vezetni a személyekre, akik a közös lufit fújják, mert itt max az ő akaratukkal lehet kalkulálni. Ebben a megvilágításban tehát azt mondod, hogy vannak bácsik (nénik most nincsenek) akik arról témáznak, hogy mennyire a diskurzusokban lemeccseltek fejleményei a dolgok, és hogy az erről való beszéd domináns. Én ezt semennyire nem találom dominánsnak, szerintem ez egy tök elszigetelt diskurzus. Az uralkodó diskurzusok azok amikkel kapcsolatban kb mindenkiből ki lehet húzni 3-4 szót. Ilyenek mint rosszak-e a zsidók/cigányok, Budapest élősködik-e a vidéken, magyarország hogyan európa, mi a demokratikus, meg egyéb ilyen gyökér dolgok. Ha ezekből kivonnánk a dichotómiát meg a megszemélyesítést, akkor meg is szűnnének a picsába, és rá lehetne menni a bitorolt áldiskurzusokra, pl. lakás, tér városkép, utca; a kedvenc mániáim. A városképpel kapcsolatos elvárásaim kapcsán például telibe fosom, hogy az európai-e vagy sem. Viszont tényleg nullára sebződöm minden nap attól, hogy rózsaszínre festették a sarokházat az Astorián :S
