Klaniczay Gábor: Bevezető gondolatok az európai középkorról (az Európa ezer éve c. kötetben)
A középkori Európa struktúráinak a felsorolását folytathatnánk további olyan “mélystruktúrák” (Braudel) számbavételével, amelyek a földrajzi, klimatikus, ökológiai, demográfiai és gazdasági…
nekem az vele a bajom, hogy nincs tartalma. Pózság az egész. Úgy csinál mintha mind tudnánk, hogy miről beszél (tehát akikre utalgat, azok mintha valami tételt állapítottak volna meg, ami egyértelműen tárolódik) és mintha ebből összeállna valami világos értelmes és kerek egész. Gyakorlatilag a gimis szintű könyvhasználati tevékenységét leplezi le, ahol a könyv egy jegyzet, amiben aláhúzzuk a fontos mondatokat, és bemagoljuk az így kapott vázlatot. A könyv későbbi részében az összes társszerző ehhez tartja magát, és ilyenekkel van tele, hogy “XY pápa 1138-ban azt gondolta a pápai hatalomról hogy…” A vizsgán meg ebből kéne esszét írni és arra kapod a pontot, hogy “mennyire adatgazdag” Vagyis egy olyan esszét kell írnod, amiben az az adat benne van, hogy 1138 és hozzá kell kapcsolnod a “tartalmat” vagyis azt, hogy “a pápa azt gondolta a pápai hatalomról”, aztán úgy kell csinálnod, mintha mind tudnánk, hogy miről van szó, és ezzel kellene elleplezned, hogy igaziból fingod nincs róla, hogy honnan derül az ki, hogy mit gondolt a pápa 1138-ban. És mindez 800 oldalban. Segghülye ez a Klaniczay, amikor órára jártam hozzá, akkor a feltett kérdésre is a frázisok cserélgetésével válaszolt, aztán bizonytalanul visszakérdezett, hogy kielégítő volt-e a válasz. A titulatúrájában is ilyenek vannak. Apám a Klaniczay, az irodalomtörténész. Párizsban tanultam a szociban,ahol vacsoráztam Braudelléknél. Megírtam A könyvemet (Uralkodók szentsége a középkorban), ez a Könyvem, a könyvemben minden benne van, amit érdemes tudni, a többit meg nem érdemes. Én vagyok a magyar Új Irány, behoztam az összes mikro, makro, pszicho és antro kezdetű új tudományágat. Ebből következően tehát minden tanszéken van egy állása, plusz az egész pereputty egyetemi tanár a CEU-n meg különböző intézetekben. Annyi mentsége van, hogy ezt az egészet nem magától faragta ki, hanem valakik szervezik az ő életét, mert ehhez egyszerűen nincs elég esze. És ő tényleg azt hiszi, hogy a megnyilvánulásai értelmes dolgok, amit szintén nem magától talált ki. És a sznobsága is viszonylag ösztönös mely szerint angol-német-francia szakirodalomból kell szemináriumi dolgozatot írni, ami természetesen megvan a British Libraryben.
